A gabonakörök fizikája - Első rész

 Mind a mai napig, minden egyes évben komoly fejtörést okoznak az elsősorban Angliában keletkező gabonakörök. A néha egészen bonyolult geometriai mintázatok megfejtésével sehogyse boldogulnak a kutatók. Vagy diákok csínytevéseit látják bennük, vagy a természet játékával magyarázzák kialakulásukat. Mindegyik elmélet kínos, több sebből vérző, magyarázatot nem ad. Itt nem kívánok az elméletek hiányosságaira rámutatni, mert más helyeken erről már sok szó esett. Hogy a gabonakörök nem földi, hanem földönkívüli, isteni tudást hordoznak, azt a tartalmuk árulja el. Csak az időszerkezettan alapos ismeretében magyarázhatók, vezethetők le. Ebben a sorozatban néhány formáció valódi megoldását mutatom be, egyúttal mind mélyebben ismerjük meg azokat az ősprincípiumokat, melyek a teremtés létrejöttében, működésében kulcsszerepet játszottak/játszanak. Itt az egyes szögeknek fontos jelentésük van, minden apró részlet lényegi információkat hordoz.

1995. július 7.-én Hampshire-ben /UK/ a Víz elem jelent meg a gabonában. A kutatók az „Agy” nevet adták neki, mert hogy egy agy tekervényeihez hasonló motívum is megjelent benne, de semmi köze hozzá.

A Víz elem végtelenbe kiáradó múltszféráit látjuk, amik minden forrást átjárnak, áthelyeznek. Ennek közepében is egy négyszirmú forrás egzisztál. Az „agytekervények” a felváltva létezést, oszcillálást mutatják, a van-nincs-van-nincs állapotot. A köröknél ezt a sötét-fehér sávok váltakozása jelzi, csak ez olyan magas rezgésszámmal történik, hogy emberi ésszel fel nem is fogható. A fekete sávok idején mi nem vagyunk. A Víz elem nem zárt, az a végtelenbe tágul, ezért nyitott a külső motívum is.A nyíl ne tévesszen meg senkit, a létezés skalárisan, minden irányba tágul.

Nagyon ötletesen tették le a fénykvantum szerkezetét 1994. július 21.-én, Wiltshire-ben. A gabonakörnek a „Hórusz szeme” fantázianevet adták, de kinézésében sem hasonlít az egyiptomi hieroglifára.

Mi a funkciója a szemnek? A fénykvantumok, fotínók észlelésére szolgál. Értelemszerűen a fény szerkezetét kell benne keresnünk. Itt a szembogárban van elhelyezve. Két téglalap van elforgatva egymáson, így egy nyolccsúcsú alakzatot kapunk. A fénykvantum hét forrása, nyolc forráshellyel. A belső, fehér kör, az Anya, a rendszer ciklikusságának fenntartója. Itt alul megszerkesztettem, a csúcsokat összehúzva a népművészetből jól ismert energia vagy fénycsillagot kapjuk. Tulajdonképpen a fénykvantum síkba kiterített változatát.

Végül az antitér pontos ábrázolását mutatom be. Ezt 1995. július 15.-én, szintén Hampshire megyében tették le a földönkívüliek. Az antitér számunkra lebontó, pusztító tulajdonságát jelzi, hogy fehér alapon feketék a karok. De legfőképpen az, hogy balos forgású a rendszer. A mi terünk jobbra forgó. A formációban ezúttal nem a hat forráshely, hanem az öt forrás, Tűz elem látható.

 

A bakkecske és a kos

Az alábbi állatmese „Bojtár Endre: Az aranycipellő” /Móra Könyvkiadó, 1976/ című kötetében található. Egészen bizonyos, hogy a mesében az idő szerkezetének működésére, így az időhurokra találunk utalást, valamint gyaníthatóan a neutronról is szól. De mielőtt elkezdenénk elemezni, érdemes a címben szereplő két haszonállat szarvára rápillantani, mert különös jelentőségük lesz a megértésben. Jöjjön a mese!

Élt egyszer egy öregember meg egy öregasszony. Volt egy bakkecskéjük meg egy kosuk. A bakkecske meg a kos jó barátságban voltak: ahova a bakkecske ment, oda ment a kos is. Ha a bakkecske a veteményeskertbe ment káposztát lopni, a kos követte. Ha pedig a virágoskertbe füvet legelni, a kos oda is utána ment.

/Visszatekintve most a szarvakra, már érthető, miért követi mindenhova a kos a bakkecskét. Mert együtt adnak ki egy időhurkot, egy rendszer az egész. Míg balra a bakkecske szarvában az éppen kanyarodó Tűz elemre ismerünk rá, jobbra a kosnál ugyanennek egyenes folytatásaként, a időhurok  már záródik. Időben egymást követő állapotok jelennek meg./
 -Azt mondom én neked, asszony - szólt az ember a feleségéhez -, hajtsuk el a háztól ezt a kecskét meg a kost, mert sem a veteményeskert, sem a virágoskert nem marad meg tőlük. -Hordjátok el magatokat, ne lássalak benneteket többé az udvaromon! - kiáltott a gazda a két jó barátra. Amint a bakkecske meg a kos meghallották ezt, tarisznyát varrtak maguknak, és elindultak világgá. Mennek, mennek, mendegélnek, hát egyszer csak egy farkaskoponyát találnak a mező közepén.
/A koponyáról az Élet mérlegében, a zsidó Sifra di-Ceniutha-ban olvassuk: „Koponyaforma, kristály harmattal teli, levegőből való bőr fedi, mely világossá lesz, és feloldódik. Ez a tiszta gyapjú, mely egyensúlyban lebeg...” Az idézet a neutronról szól. A koponya aminek „kemény” felülete, burka van, jól szimbolizálja az anyag formai megjelenését. A kemény szót csak idézőjelben használhatjuk, mivel a megfoghatóság illúzióját, káprázatát, csak a rendkívül sűrű időrétegek okozzák. A Terembura lapokon olvashatunk erről./
A kos erős volt, de igen félénk, a bakkecske viszont bátor, de igen gyenge. -Emeld fel a farkaskoponyát, kos barátom, te vagy az erősebb - szólt a bakkecske. -Vedd fel inkább te, te vagy a bátrabb! Addig vitatkoztak, amíg aztán közös erővel fel nem emelték, és bedobták a tarisznyába. Tovább mennek, mendegélnek, hát látják: tűz lángol az egyik mezőn. -Menjünk mi is oda, ott tölt|ük az éjszakát, hogy a farkasok fel ne faljanak. Odamennek a tűzhöz. A tűz körül három farkas ült, kását főztek. Mit tehetett a két jó barát, jó estét kívánt a farkasoknak. -Jó estét, jó estét! - örültek meg a farkasok. -Még nem fő a kásánk, de most már hús is lesz hozzá belőletek! Megijedt a bakkecske, a kos is igen megrémült. Eszébe jut a bakkecskének a farkaskoponya. -Vedd csak elő, kos barátom, azt a farkaskoponyát! A kos benyúlt a tarisznyába, és kivette a koponyát. -Nem ezt, hanem a nagyobbikat! - mondja a bakkecske. A bárány megint kihúzza ugyanazt. -Van ott még nagyobb is, azt add ide! Megrémültek a farkasok, azon kezdték törni a fejüket, hogyan szökhetnének meg innen: ,,Mert ez olyan két jószág, hogy a fejünket veszi, lám csak, egyre- másra húzzák elő a tarisznyából a farkaskoponyákat!" Megszólal az egyik farkas: -Úgy látom, nagyszerű társaságunk lesz a vacsorához, a kása is szépen fő már, de fel kellene még önteni egy kis vízzel. Elszaladok vízért a kútra. Azzal fogta magát, és mát szaladt is. Közben gondolja magában: ,,Süllyedjen a pokol fenekére a társaságotok!" Várja a másik két farkas, mikor tér vissza a társuk, de közben ők is azon gondolkoznak, miként illanhatnának el innen. -Elment az a gézengúz, aztán bizonyára leült valahol, a kását meg nincs mivel felönteni. Török egy vesszőt, megyek, visszakergetem. Ezzel szedte is a lábát, többé vissza se tért. A harmadik farkas tovább üldögélt nagy rémülten. -Utánuk megyek már, megnézem, mi történt velük! Már szaladt is, örült, hogy elmenekülhet. Ekkor azt mondja a bakkecske a kosnak: -Na, komám, most már kapjuk be egykettőre ezt a kását, aztán szedjük mi is a lábunkat! Hamarosan bekapkodták, aztán, uccu, neki, vesd el magad! Az első farkas ezalatt így gondolkodott: ,,Hát nem szégyen három farkasnak megijedni egy bakkecskétől meg egy kostól? Menjünk csak vissza, faljuk fel a bitangokat!" Mire a farkasok visszatértek, a két jó barát már kiürítette az üstöt, kereket oldott, és felmászott egy magas tölgyfára. Törik a fejüket a farkasok, hol találhatnák meg a bakkecskét meg a kost. Elindultak a nyomukban, és megtalálták őket a tölgyfán. A bátor bakkecske felmászott egészen a tölgyfa tetejére, a kos pedig, mivel félénkebb volt, lejjebb maradt.
/A három farkas talán a neutront keltő forráselemekre utalhatnak? További megerősítés az időhurokra az, hogy a kos lejjebb van a tölgyfán, mint a bakkecske, időben hátrébb került./
  -Te vagy az idősebb – mondja a két fiatalabb farkas az öregnek -, te mondd meg, hogyan hozzuk le onnan az ebadtákat. Hanyatt feküdt az öreg farkas a fa alatt, és elkezdett varázsolni. A kos remegve ült az ágon, de félelmében elvesztette egyensúlyát, és ráesett a farkasra.  A bátor bakkecske nem sokáig gondolkozott, elkiáltotta magát: -Hozd csak fel ide azt az öreg farkast, majd én ellátom a baját! Felpattantak erre a farkasok, nekiiramodtak, hogy csak úgy porzott utánuk az út. A bakkecske is lemászott a nagy fáról, elmentek a mezőre, kalibát építettek, és még ma is ott élnek, ha meg nem haltak.
Forrás: https://www.nepmese.hu/index.php/mesetar/nepmesek/mesek/allatmesek/a-bakkecske-es-a-kos

 

Kommentárok a "Hermész Triszmegisztosz: A tökéletesség útja" című könyvhöz

Ebben az írásban igyekeztem Hermész Triszmegisztosz: A tökéletesség útja című művében /Farkas Imre Lőrinc Kiadó, 1994/ található tanításokhoz némi magyarázatokat fűzni, tekintettel arra, hogy mert egyrészt kódolt szövegről van szó, ami első olvasásra igen nehezen érthető /másodjára is/, másrészt időfizikai összefüggésekben gazdag anyagról van szó. Mindenhol feltüntettem az idézett szöveg lapszámát, dőlt betűvel pedig rövid kommentárokat fűztem, értelmezem az olvasottakat.

„A Hermetikus Könyvek az Istenség három kifejeződési formáját ismerik el: először a felsőbb, elvont, végtelen Istent, mely örökké önfenntartó és meg nem nyilvánuló; másodszor az egyedüli Létrehozottat, az Istenség megtestesülését a világegyetemben; harmadszor Istent az emberben, a Megváltót vagy Oziriszt. /12. oldal/
/Első kifejeződése az okforrás, a megnyilvánulatlan. Másodikként a téridőről lehet szó, mert az már teremtett, mint alap, hely testesül meg a Világegyetemben. Harmadikként a lélekrészecskét említi Hermész, az bennünk az isteni rész, egy másolati térforrás/

„Csupán ha a regeneráció folyamata /egy hermetikus kifejezés/ már annyira előrehaladott, hogy a valódi egyént alkotó szellemi lényeg testtel való további összekapcsolódása feleslegessé válik, akkor szabadul meg végleg sorozatos visszatérésétől az anyagi világba” /18. oldal/
/Itt kiderül, hogy bármiféle karmikus adósságunk van, vagy életünk során akadtak olyan jellembeli hiányosságok melyek feltétlen korrekcióra szorulnak /a megértés által/, biztos, hogy újra és újra reinkarnációt kell vállalnunk./

A 23. oldalon az anyag születéséről ezt olvashatjuk: „Ezeknél a szavaknál Isten jóindulatúan mosolygott, és életre hívta a Természetet. Megszólítván hangjával őt, a Nőnemű került elő tökéletes szépségében” /Az Univerzumban az anyag balos forgású, női minőség, Természetként is emlegetik /pld. Jakob Böhme-nél./

A 32. oldalon kiderül, hogy az emberiség Momosz javaslatára vérteződik fel a Vágy és a Reménység kettősségével. Momosz neve ismerős lehet a magyarság számára, ő az a Mumus, akivel öreganyáink riogatják a kisgyerekeket.

A téridőről beszél Hermész a 89.oldalon: „Ha pedig ez vagy az a térség, legyen az kicsi vagy nagy, mentes is ezektől az elemektől, semmi sem lehet mentes a szellemtől és a légnemű anyagoktól” /A téridőt Levegőnek nevezték az ókori filozófiákban, hullámtere mindenhol ott van, mindenhol hat. /jobb oldali kép/

A 98. oldalon Aszklépiosz beszél Ammon királyhoz: „A föld szívében víznek és tűznek heves forrásai vannak; ilyen a tűz, a víz és a föld három alaptermészete, közös eredetükből előbukkanván.” /A tűz, a víz és a földelem különböző minőségeket takar, geometriai megjelenésük is más, az időnek más módosulatai. A földelem, az anyag belsejében tűz és víz típusú források egyaránt megtalálhatók. Közös eredetük az okforrás, az idő./

A 100. oldalon: „Az Istenek nem tartják felelősnek az embert véletlenül, vakmerőségből vagy tudatlansága, esetleg a sors szükségszerűsége folytán elkövetett vétkeiért, egyedül a gonoszság esik igazságszolgáltatásuk súlya alá:” /A gonosz tettek, gondolatok egy része tudatlanságból fakad. A tudatosan elkövetett gonoszságra lehet érvényes a fentebbi bölcselet./

A 109. oldalon Hermész Tatioszhoz, fiához intézett könyvének töredékeiből olvashatunk: „ A bomlandó testeknek két létezési szakasza van: a fogantatástól a születésig és a születéstől a halálig” /Furcsának tűnhet ez a kijelentés, hiszen mi a felnőttkor elérése után gondoljuk úgy, hogy öregszik a test. Pedig nem, az az építkezés, ami a fogantatás után megkezdődik, a születéssel le is zárul. Akkora készen áll a testet alkotó holografikus tér, megtöltve anyaggal. Születés után a test azonnal öregedni kezd./