Ebben az írásban igyekeztem Hermész Triszmegisztosz: A tökéletesség útja című művében /Farkas Imre Lőrinc Kiadó, 1994/ található tanításokhoz némi magyarázatokat fűzni, tekintettel arra, hogy mert egyrészt kódolt szövegről van szó, ami első olvasásra igen nehezen érthető /másodjára is/, másrészt időfizikai összefüggésekben gazdag anyagról van szó. Mindenhol feltüntettem az idézett szöveg lapszámát, dőlt betűvel pedig rövid kommentárokat fűztem, értelmezem az olvasottakat.
„A Hermetikus Könyvek az Istenség három kifejeződési formáját ismerik el: először a felsőbb, elvont, végtelen Istent, mely örökké önfenntartó és meg nem nyilvánuló; másodszor az egyedüli Létrehozottat, az Istenség megtestesülését a világegyetemben; harmadszor Istent az emberben, a Megváltót vagy Oziriszt. /12. oldal/
/Első kifejeződése az okforrás, a megnyilvánulatlan. Másodikként a téridőről lehet szó, mert az már teremtett, mint alap, hely testesül meg a Világegyetemben. Harmadikként a lélekrészecskét említi Hermész, az bennünk az isteni rész, egy másolati térforrás/
„Csupán ha a regeneráció folyamata /egy hermetikus kifejezés/ már annyira előrehaladott, hogy a valódi egyént alkotó szellemi lényeg testtel való további összekapcsolódása feleslegessé válik, akkor szabadul meg végleg sorozatos visszatérésétől az anyagi világba” /18. oldal/
/Itt kiderül, hogy bármiféle karmikus adósságunk van, vagy életünk során akadtak olyan jellembeli hiányosságok melyek feltétlen korrekcióra szorulnak /a megértés által/, biztos, hogy újra és újra reinkarnációt kell vállalnunk./
A 23. oldalon az anyag születéséről ezt olvashatjuk: „Ezeknél a szavaknál Isten jóindulatúan mosolygott, és életre hívta a Természetet. Megszólítván hangjával őt, a Nőnemű került elő tökéletes szépségében” /Az Univerzumban az anyag balos forgású, női minőség, Természetként is emlegetik /pld. Jakob Böhme-nél./
A 32. oldalon kiderül, hogy az emberiség Momosz javaslatára vérteződik fel a Vágy és a Reménység kettősségével. Momosz neve ismerős lehet a magyarság számára, ő az a Mumus, akivel öreganyáink riogatják a kisgyerekeket.
A téridőről beszél Hermész a 89.oldalon: „Ha pedig ez vagy az a térség, legyen az kicsi vagy nagy, mentes is ezektől az elemektől, semmi sem lehet mentes a szellemtől és a légnemű anyagoktól” /A téridőt Levegőnek nevezték az ókori filozófiákban, hullámtere mindenhol ott van, mindenhol hat. /jobb oldali kép/
A 98. oldalon Aszklépiosz beszél Ammon királyhoz: „A föld szívében víznek és tűznek heves forrásai vannak; ilyen a tűz, a víz és a föld három alaptermészete, közös eredetükből előbukkanván.” /A tűz, a víz és a földelem különböző minőségeket takar, geometriai megjelenésük is más, az időnek más módosulatai. A földelem, az anyag belsejében tűz és víz típusú források egyaránt megtalálhatók. Közös eredetük az okforrás, az idő./
A 100. oldalon: „Az Istenek nem tartják felelősnek az embert véletlenül, vakmerőségből vagy tudatlansága, esetleg a sors szükségszerűsége folytán elkövetett vétkeiért, egyedül a gonoszság esik igazságszolgáltatásuk súlya alá:” /A gonosz tettek, gondolatok egy része tudatlanságból fakad. A tudatosan elkövetett gonoszságra lehet érvényes a fentebbi bölcselet./
A 109. oldalon Hermész Tatioszhoz, fiához intézett könyvének töredékeiből olvashatunk: „ A bomlandó testeknek két létezési szakasza van: a fogantatástól a születésig és a születéstől a halálig” /Furcsának tűnhet ez a kijelentés, hiszen mi a felnőttkor elérése után gondoljuk úgy, hogy öregszik a test. Pedig nem, az az építkezés, ami a fogantatás után megkezdődik, a születéssel le is zárul. Akkora készen áll a testet alkotó holografikus tér, megtöltve anyaggal. Születés után a test azonnal öregedni kezd./
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése